 
                            
„ Nem
                            elég csak élni, Valamiért kell élni !”

A település csendesen lapul meg a hegyek lábánál, a
                            Nagykorsós hegy tövében, a Szerencs-patak völgyének keleti oldalán. Encs felől
                            érkezve, a gibárti szerpentinenfelérve, az egykori vulkáni működés
                            maradványai, a “kőbirkák” látványa fogadja az utazót. A hatalmas
                            kövek között kanyargó szekérút visz a hegyek közé.
A település címere a falu legnevesebb birtokosának,
                            Szelepcsényi Györgynek a címerét idézi.
Az első oklevelek a király földjeként, műveletlen és
                            lakatlan területként említik. 1245-től vártartozék lett, megtelepülnek itt a
                            várjobbágyok, akik Boldogkő várának szolgálatára voltak rendelve.
Római katolikus temploma 1825-ben épült,
                            késő-barokk stílusban.
Református templom, mely eredetileg 1650-ben épült,
                            torony nélküli épületként.
{phocagallery view=category|categoryid=16|limitstart=9|limitcount=2|detail=3|displayname=0|displaydetail=1|imageshadow=shadow1}
A természetvédelmi terület 5 hektár nagyságú, a
                            Nagykorsós hegy nyugati lejtőjén található. 2,5-3 km hosszan, 2-300 méter
                            szélességben legelésznek itt a “kőbirkák”, illetve ez a háborút
                            megjárt férfiak által Doberdónak nevezett terület. A jégkorszakok az
                            eljegesedések peremterületein hoztak létre ilyen felszínformálást, úgynevezett
                            aprózódást. A kőzetek repedéseibe jutó víz jéggé fagyva szétrepesztette azokat,
                            így alakultak ki a felszínen heverő mázsás andezit-tömbök.
Újabban egy legenda is szárnyra kapott a kövekkel
                            kapcsolatosan: a községben az 1800-as években volt harangozó Fehér József, aki
                            utódaira hagyományozta a történetet. Az iskola-templom második leégésekor
                            álmában megjelent Szűz Mária, aki arra kérte, építsenek egy új templomot, de ne
                            a faluban, hanem fölötte, a domboldalban, és ő a híveket az ott heverő kövek
                            által fogja megjutalmazni. Így épült meg az új római katolikus templom, a falu
                            lakói pedig észrevették, hogy a Doberdó kövein megpihenve enyhülnek reumás, és
                            egyéb testi panaszaik.
A község harangozó
                            házában szállt meg, 1707.május 8-án,
 II. Rákóczi Ferenc, az ónodi
                            országgyűlésbe menet.
A Felvidéken
                            található Reste / Resica /.
Itt kerül ünnepélyes átadásra, a település fő utcáján
                            található, a népi építészet egyik fennmaradt falusi házának felújításával, a Tájház.
A település az eddig féltve őrzött, a régmúlt időkből
                            megmaradt tárgyi emlékeket fogja bemutatni, a nagyközönségnek.








