Amikor kimondjuk ezt a szót: Felvidék, egy olyan tájnevet használunk, melynek a térség viharos története során több jelentése is volt.

Az 1918, Trianon előtti időkben a Magyar Királyság azon északi vidékeit jelentette, ahol szlovák és ruszin lakosság élt: „tótsági vidék”-nek is nevezték ezeket a területeket.

A 19. században kiterjedt a fogalom jelentése, Magyarország egész északi hegyvidéki területére: a Pozsony-Nyitra vonaltól északra eső vidékre, kelet felé a mai Magyarország északi, hegyes tájaira, Miskolc és Salgótarján környékére, de a mai Kárpátalja hegyvidéke, sőt Máramaros területe is a „Felvidék” volt.

A trianoni békeszerződés után a volt Magyar Királyságtól elszakított, és az újonnan alakult Csehszlovákiához csatolt területeket kezdték érteni a Felvidék tájnév alatt, tehát a mai Szlovákia teljes területét és Kárpátalját.

Napjainkban már csak Szlovákia területét értjük rajta, ezzel a névvel jelöljük a területet a magyar történelmi, földrajzi, és kulturális vonatkozásában, és nem utolsó sorban az itt élő, szlovákiai magyarok, „felvidéki magyarok” vonatkozásában.

Azon, itt őslakos szlovákiai kisebbség vonatkozásában, akiket több mint 80 éve, az I. Világháborút lezáró Versailles-i békerendszer következtében egy másik államhoz köt a sorsa, de történelmük, kultúrájuk, anyanyelvük, rokoni kapcsolataik eltéphetetlen szálakkal kötik Magyarországhoz.

Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés értelmében a csehszlovák-magyar államhatárt nem etnikai, hanem stratégiai, gazdasági és közlekedési szempontok alapján jelölték ki. A békeszerződés értelmében mintegy 1 millió 70 ezer magyar anyanyelvű lakos került az újonnan megalakult csehszlovák államhoz.

Évszázadok óta meglévő egység bomlott szét, így Abaúj, illetve (1881-től) Abaúj-Torna vármegye is.

A megye a termékeny Hernád-völggyel, a Cserehát legeltetésre kiválóan alkalmas területeivel, a hegyek jó gyümölcs- és szőlőérlelő oldalaival, az erdőkkel, a Kassa környéki bányákkal a gazdag megyék közé tartozott.

Ősidők óta létező kereskedelmi út kapcsolta össze a tájegységeit, pezsgő életet, jó vásározó helyeket hozva létre.

A trianoni döntéssel mindez kettétört, az egységből szétszakítottság lett: peremvidékké váltak mindkét oldalon az abaúji részek, elveszítve központjaikat, melyekhez addig tartoztak.

A sok viszontagságon átment abaúji falvak, bár még napjainkban is gondokkal küszködve, megpróbálják felszámolni a sok évtizedes elmaradást és elfeledést, az összefogásban találva meg ehhez az erőt.