Elődje a Szent István alatt szervezett Újvár megye volt.

1263-tól szerepel az oklevelekben Abaújvár megye néven, székhelye 1647-ig Abaújvár, utána 1881-ig Kassa volt.

Legnagyobb középkori birtokos családjai az Aba nembeli Amadék, a Drugethek, a Perényiek, a Rozgonyiak, a Czudarok, és a jászói premontrei prépostság voltak.

A Bódva és a Hernád között elterülő dombvidék, a Cserehát, a jellegzetes hordalékkúpokkal, melyhez kapcsolódik a Hernád dél felé táguló széles völgye, a folyó másik partjána pedig az eddigiektől teljesen eltérő vulkéni vonulat emelkedik. Ez az Eperjes-Tokaji hegység, melynek magyarországi részét tévesen Zempléni-hegységnek nevezik az atlaszok. Ez a hegység a kárpáti vulkáni öv része.

Az országos átlagból kiemelkedő, jó középkori forrásanyaga van

Lexikon, melyet szerzett Hübner János, kiadatott Pesten Trattner János Tamás betűivel és költségével. 1816.

Abauj Vármegye nevezetét vette Abaújvártól:fekvése napkelettől többnyire Zemplén, napnyugatról Torna és Borsod,  észak felől Szepes és Sáros Vármegyék környül. Vidékje napkelet, nyugat és éjszak felől hegyes, erdős, sovány földű, dél felől pedig sík és termékeny: általlyában kies és kellemetes. Nevezetesebb hegyei Regécz, Füzés, Szaláncz, és Boldogkő régi váraikkal. Van gabonája, reze, vasa, hala, jó ízű rákja és tüzelőfa elegendő. Öt járásai a Füzéri, Göntzi, Kassai, Csereháti és Szikszói. Egy szabad királyi várost, 239 helységeket, 41 pusztákat számlál, a legújabb helybéli tudósítások szerint. Lakosi főképpen magyarok 154, Németek 2, Tótok 72 helyeken.

Az 1920-as trianoni békeszerződéssel Abaúj Kassa környéki területét, az akkori Abaúj-Torna vármegyének kb. a felét az önálló állammá szervezett csehszlovákiához csatolták. A békeszerződés azonban nem a népek közötti vitás kérdések igazságos elrendezésére törekedett, hanem a népek érdekeit sértő, újabb viszályok magvát elhintő egyezmény volt. A határok kijelölése újabb nemzetiségi ellentétek forrásává vált. nyilvánvalóan magyar lakta területek kerültek Csehszlovákiához.

A trianoni döntés a régió kelet-nyugati átjáróját, és gazdasági központjait vágta el a tájban hagyományosan kialakult dombvidéki aprófalvaktól, melyek közül az orzsághatártól délre fekvő, magyarországi kistelepülések elvesztették korábbi, hagyományos közigazgatási központjaijat.:

Kassát, Szepsit, Tornát. De kölcsönösen elvesztették piaci lehetőségeiket is, megszűnt a területen évszázadokon át áramló kereskedelem. Jellegzetes csomópontok, “kapuk” alakultak ki a folyóvölgyek alsó- és felső szakaszain: ezeket a felső “kapukat” a trianoni döntés elérhetetlenné tette, de a megye középső részének elvesztése okozta leginkább a határmenti térségek gazdasági és műveltségi elzártságát.

 A magyarországi abaúji területek számára hátrányos volt, hogy elszakadtak Kassától: megszűnt az a gazdasági hatás, amelyet Kassa ipari fejlődése a foglalkoztatottság és ellátottság tekintetében nyújthatott volna, az új megyeszékhely, Szikszó ezt nem pótolhatta. A sivár mezőgazdasági helyzetben lévő, ipar nélküli terület a “sötét” Abaújjá vált. Az USA-ba és Kanadába való kivándorlás mellett nagyarányú. volt a lakosság országon belüli elvándorlása is, Abaúj a legritkábban lakott megyévé vált.

A határon túli falvak lakói hamarosan megtapasztalhatták a kisebbségi lét összes hátrányát és fájdalmát, a határmenti, magyarlakta települések tudatos politikai döntések kövekeztében maradtak ki a fejlődésből, helyzetük napjainkig nehéz, ha már nem is kilátástalan.

Az összes természeti adottságot számbavéve kitűnik, hogy ez a táj soha nem kényeztette el az itt élő embereket, mindig kemény munka ellenében fizetett és tartotta el lakóit. Mégis, az ősidők óta lakott hely, és a középkor bizonyos szakaszaiban a magas népsűrűségű megyék közé is tartozott Abaúj.